Leírás
A központi idegrendszer megismeréséhez mindenekelőtt elengedhetetlen az egyes struktúrák egymáshoz viszonyított helyzetének leírását lehetővé tevő irányok és síkok definiálása. Az Általános anatómia c. fejezetben ismertetett alap irányok és síkok természetesen a központi idegrendszer esetén is érvényesek, néhány kiegészítéssel.
Az agy alsó részének (nyúltvelő) irányába eső képleteket az inferior helyett gyakran a caudalis jelzővel illetjük, míg az agy fejlődéstanilag – valamint funkcionálisan magasabban elhelyezkedő képleteire a cranialis, vagy rostralis jelzővel hivatkozunk. Az anterior – posterior, valamint superior – inferior párokat a testben megismert helyzeteknek megfelelően használjuk, ebből kifolyólag ami rostralis, nem biztos, hogy anterior helyzetű is egy másik, caudalisabb képlethez viszonyítva (pl. az occipitalis lebeny ugyan rostralis, de posterior helyzetű a nyúltvelőhöz képest)
Mivel az agy számtalan képlete a vizsgáló szem elől rejtve, annak mélyén helyezkedik el, tanulmányozása során gyakorta alkalmazunk különböző síkokban készült metszeteket.
A testnél megismertekhez hasonlóan a legfontosabb metszési síkok a sutura coronalisszal párhuzamosan futó frontalis, avagy coronalis sík (planum frontale, vagy planum coronale), a test középvonalában, a sutura sagittalisnak megfelelő mediansagittalis-, valamint az azzal párhuzamosan haladó paramediansagittalis síkok (planum sagittale, planum medianosagittale, planum paramediansagittale), valamint a vízszintesen futó horizontalis, avagy haránt sík (planum horizontale, planum transversale).
Az ezekben a síkokban készült metszeteket nevezzük frontalis (avagy coronalis), sagittalis és paramediansagittalis, valamint horizontalis metszeteknek. Az agy struktúráinak metszeten történő felismerése a klinikai gyakorlatban még fontosabb mint az anatómia tantárgy tanulása során, lévén élő emberben az agy belsejének egyetlen valódi vizsgálati módját a szeletanatómiai képalkotó eljárások, úgymint a CT, vagy az MRI adják.
Értékelések
Még nincsenek értékelések.