1. fejezet – Szövettani alapok és a szövettípusok

Leírás

A szövettan (histologia) célja, hogy megismerjük a testünket alkotó szövettípusokat, valamint az ezekből összeálló, komplex feladatokat ellátó szervek szerkezetét. Ha ismerjük az egyes szövetek normális morfológiai jellegzetességeit, testen belüli elhelyezkedésüket, akkor a későbbiekben könnyebben megérthetjük az egyes szervek normális, élettani működését, valamint e szervek betegségeit, az egyes betegségekben bekövetkező mikroszkópos – és makroszkópos – elváltozásokat. A szövettan legfontosabb gyakorlati haszna elsősorban a patológia tudományterületén jelenik meg: a szövetek normális mikroszkópos állapotának ismerete elengedhetetlen, hogy a patológus szakorvos eldönthesse, a páciensből származó szövetminta (bioptátum) milyen elváltozásokat mutat (például rosszindulatú daganattal állunk-e szemben).

Ahogy a fejlődéstanban láttuk, egyetlen sejttel kezdődik minden. A megtermékenyítés során a női és férfi ivarsejtek (gaméták) összeolvadásával egy új genetikai állományú, két kromoszómakészletű (diploid) sejt jön létre (zygota), melyből további sejtosztódásokkal és sejtdifferenciációval alakul ki az utód számtalan különböző, szövetekbe és szervekbe rendeződő sejttípusa. Mivel a zygota az anyai és az apai genetikai állomány felét kapja meg az ivarsejteken keresztül, genetikai értelemben egyedi, az egyes gének változatainak (alléljainak) olyan kombinációjával bír, amely korábban még nem létezett. A zygota minden utódsejtje azonban – eltekintve a random megjelenő mutációktól – genetikailag teljesen azonos, hiszen a zygota és utódsejtjei már csak számtartó (mitotikus) osztódásokon mennek keresztül. A sejtek egyedfejlődés során bekövetkező térbeli differenciálódásának következtében létrejövő különböző mikrokörnyezetek, és az ebből fakadó eltérő növekedési- és differenciációs faktorok az egyes gének be- és kikapcsolásán (tehát az epigenetikai szabályozáson keresztül) kialakítják a felnőtt emberi testre jellemző mintegy 200, szövettípusba tömörülő sejtféleséget.

A szövet (tela) definíció szerint azonos tulajdonságokkal, közös ősökből (progenitor sejt) származó, azonos funkciót betöltő sejtek összessége. Az emberi testet alkotó sejtféleségeket besorolhatjuk a hámszövetek (tela epithelialis), kötő- és támasztószövetek (tela conjunctivalis), izomszövetek (tela muscularis) és idegszövet (tela nervosa) csoportokba, melyeken belül számtalan alcsoportot különíthetünk el. Az egyes szövetek a testben jól körül határolható élettani funkciókat ellátó szervekbe (organon, organum) tömörülnek – így például a tüdő (pulmo), mint szerv kialakításában az összes felsorolt szövettípus valamely altípusa részt vesz.